A transzgenerációs sérelmek átbeszélése az áldásos együttélés alapja

Csütörtökön délelőtt Ilonczai Zsombor hirdette az Igét a Bibliaolvasó kalauz szerinti napi Ige alapján. “A harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor a fogságban élő nép között voltam a Kebár-folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam. A hónap ötödikén, Jójákín király fogságba vitelének ötödik évében, szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz, Búzí fiához a káldeusok országában, a Kebár-folyó mellett, és megragadta őt ott az Úr.” (Ez 1,1-3) Néhány nap választ el bennünket az új tanév kezdésétől, hamarosan megtelnek a város utcái diákokkal és szülőkkel. Lesznek olyanok, akik először lépik át az iskola vagy óvoda küszöbét és ezeket a kisdiákokat kézenfogva, mintegy bátorításként a szülők elkísérik. Átérzem az izgalmat ezen gyermekek lelkében, -de a szülőkében is- hiszen valami újjal és szokatlannal fognak találkozni, amit meg kell szokni, magukévá kell tenni. Valami ilyesmit élhetett át Ezékiel próféta, amikor Isten “megragadja őt,” ráteszi életére kezét. Ez a mozdulat üzenetében és jelentőségében azonban sokkal több, mint egy tanévkezdés, mert a prófétával Isten szándéka az, hogy a fogságba hurcolt népét lelkileg megtisztítsa, és előkészítse az emberileg még nem látható szabadulást. Isten a Kébár folyó mellett is biztosítani akarja az ő jelenlétét népe számára. Bárhol is legyen a mi életünk, és bármilyen körülmények között is legyen, nekünk tudnunk kell, hogy Isten “ott” is velem van, nem hagy magunkra. – mondta Ilonczai Zsombor szárazberki lelkipásztor.

Király Lajos esperes és Kiss Szabolcs lelkészértekezleti elnök köszöntését követően “Száz év Romániában – A berendezkedés első évtizedei” címmel tartott előadást Lukács Olga lelkipásztor, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára.



Aki a hatalomra kerül, úgy gondolja, hogy a legjobb belátása szerint intézkedhet. Románia a berendezkedés idején, amikor úgy gondolta, kiteljesedhet az ország, és egy olyan elképzelést tudnak véghezvinni, amit régóta dédelgetnek. De a nagy eufória után ez lecsitul, hiszen ott vannak a feladatok, a nehézségek és szembesülnek az ellenállással is, még ha korlátozottak is az ellenállási lehetőségek. Az előadás során bemutatásra kerültek azok az intézkedések, amelyek az integráció tekintetében voltak szükségesek: hűségeskü, földreform, tanügyi intézkedések, kultusztörvény… Ezek valóban erőszakos megnyilvánulások voltak, amelyek a magyarságot teljesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorták és a büszkeségük, anyagi pozíciójuk, egzisztenciájuk teljesen megingott. Az előadó ugyanakkor megkockáztatott analógiát vonni az 1867-es osztrák-magyar és a későbbi román intézkedések között. Mind a kettő ígér, de azt később nem minden esetben tartják meg, sőt drasztikus intézkedéseket tesznek.

Ebből tanulni kell, egy áldásos közös jövő érdekében, és megismerni, hogy a múltban mind a két résznek fájdalmai voltak. Lehet tanulni a másik fél fájdalmából is, ha azt felismerjük. A transzgenerációs sérelmek át- és kibeszélése egy áldásos, közös együttélésnek, megbecsülésnek lehet az alapja. – mondta az előadó.